Alba Regia Szimfonikus Zenekar

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekart nem kell külön bemutatni a hazai közönségnek, hiszen már több mint 100 éve a város kulturális életének központi szereplői.

Ezen az estén Kovács János vezetésével az opera varázslatos világába repítik el a közönséget két kiemelkedő szólista közreműködésévél: egyikőjük Schöck Atala alt énekművész, Liszt Ferenc-díjas, a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese, operaszerepei mellett hazai és külföldi koncerttermekben is hallható oratóriumkoncertek szólistájaként. Társa ez alkalommal a – többek között – Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc-díjas, a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címekkel kitüntetett Kovácsházi István, tenor, aki számos alkalommal szerepelt német színpadokon Wagner szerepek megformálójaként.

A koncert idején a zenei időutazás a romantika korába kalauzol minket, amikor az opera világa az érzelmek, a szenvedély és a végletek zenéje. A 19. század zeneszerzői már nem csupán történeteket akartak elmesélni a színpadon: céljuk az volt, hogy a zene a kimondhatatlan érzések nyelvévé váljon. A romantikus opera hősei végzetes szerelmek, belső vívódások, szabadságvágy és elementáris emberi indulatok között keresik helyüket, miközben a zenekar egyre gazdagabb hangzásvilággal festi meg a dráma érzelmi hátterét.

Ebben a korszakban az opera grandiózus színházi élménnyé alakult. A monumentális kórusjelenetek, a virtuóz áriák és a szenvedélyes zenekari kitörések mellett megjelent a lélektani mélység és a karakterek finomabb árnyalása is. A romantika mesterei különböző nemzeti hagyományokból merítettek ihletet: az olasz opera a dallam szépségét és a drámai hevületet ünnepelte, a francia szerzők érzéki színekkel és eleganciával gazdagították a műfajt, míg a német romantika filozofikus mélységekkel és mítoszteremtő erővel formálta tovább az operaszínpadot.

A korszak zeneszerzői — többek között Wagner, Bizet, Saint-Saëns vagy Ponchielli — mind saját hangon szólaltatták meg a romantika eszményét, mégis közös bennük az a törekvés, hogy a zene ne pusztán kísérje, hanem magával ragadó erővel átélhetővé tegye az emberi sorsokat. A romantikus opera ezért ma is egyszerre lenyűgöző látvány, elementáris érzelmi utazás és időtlen zenei élmény.