Johann Georg Albrechtsberger (1736–1809) nemcsak Haydn kortársa, hanem a bécsi klasszika egyik fontos mestere volt. Neve a zenetörténetben főként Beethoven tanáraként és a fúgaszerkesztés mestereként maradt fenn, de életműve ennél lényegesen gazdagabb, változatosabb. Bár Albrechtsberger nem állt közvetlenül az Esterházy-udvar szolgálatában, művei a magyar zenei örökségnek is fontos részét képezik. Több mint száz Bevezetés és fúgáját az Országos Széchényi Könyvtár őrzi az Esterházy-gyűjteményben; ezek digitalizálását és katalogizálását a Haydneum – Magyar Régizenei Központ végezte el a közelmúltban. Vashegyi György szerint Albrechtsberger (és néhány más bécsi mester) számára a klasszikus szonátaforma túlságosan „szűk keret” volt, túl sok kötöttséggel járt, ezért választották műveikben a fúgaszerkesztést, mint magasrendű szervezőelvet. Albrechtsberger hidat képez a Johann Joseph Fux művészetéig visszavezethető „Habsburg-barokk” és a beethoveni ellenpont között, sőt helyenként már a romantikát előlegzi. A koncerten elhangzó művei mindössze másodszor szólalnak meg Magyarországon.
A Haydnnál csaknem fél évszázaddal fiatalabb Johann Nepomuk Hummel (1778–1837) a bécsi klasszika utolsó nagy alakja volt: Mozart tanítványa és Haydn utóda az Esterházy-család szolgálatában. Életműve átível a klasszikus formafegyelemtől a korai romantika érzelmi gazdagságáig; zenéje egyszerre virtuóz és bensőséges, ragyogó és emberközeli. Vashegyi György meglátása szerint Hummel azért is különleges szerző, mert Mozart vonzásköréből indult, de pályája végén – Beethovent „átugorva” – már Chopinre is nagy hatást gyakorolt. Hummel idején – az idős Joseph Haydn és testvére, Michael Haydn aktív közreműködésével – ismét felvirágzott Kismarton és Eszterháza zenei élete. Az esten felcsendülő Esz-dúr trombitaverseny a hangszer fejlődésének egyik különleges pillanatát idézi meg. A művet az ún. Klappentrompete-re, azaz billentyűs trombitára írta a szerző. Ez a hangszerkísérlet nem terjedt el széles körben, de Haydn és Hummel versenyművei mégis megőrizték az utókornak. A koncert zárásaként elhangzó d-moll mise (op. 111) centrális helyet foglal el Hummel életművében. A monumentális, mégis fegyelmezett szerkezetű műben nincsenek szólisták: a teljes miseszöveget a kórus szólaltatja meg, ami a bécsi klasszikus periódusban szokatlan megoldás. Az idén negyvenéves Nemzeti Énekkar számára ez valódi szakmai kihívás lesz.
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar, km.: Boldoczki Gábor - trombita
vezényel: Vashegyi György
Műsor: Albrechtsberger: III. a-moll szonáta, Haydn: A-dúr szimfónia, Hummel: Esz-dúr trombitaverseny, Albrechtsberger: IV. e-moll szonáta, Hummel: d-moll mise, Op. 111
